A Budavári Palota dokumentarista fotográfia. Forrás: A fotók egy része a Várkapitányságtól származik, – köszönet érte, – amelyeket kiegészítettem a saját fotóimmal. Impozáns és döbbenetes. Ez a két szó jutott eszembe, miután megláttam. Ne menjünk annyira előre az időben…. Szép, napos időben sikerült eljutnom az idei Szent István napokra keresztelt államalapítási ünnepsorozatunknak helyet és időt adó hosszú hétvégén (3+fél nap) az egyik helyszínre, a Budai várba. A cél nem volt más, mint az augusztus 20-tól látogatható, a már korábban is hallott és újra épült (nem újjá) Szent István-terem, mely a Budapesti Történeti Múzeumban található. Ennek a teremnek az enteriőrje az 1900-as világkiállításon a zsűri nagydíját érdemelte ki. A tartalom az akkori magyar iparművészet krémjének az érdeme és keze munkája volt.
Bejutva, – a Várkapitányság egyik lelkes munkatársa, aki végig kísért engem a bemutató alatt és értékes információkkal válaszolt kérdéseimre, amit itt is nagyon szépen köszönök, mind a bejutási lehetőségért, mind a kalauzolásért, – az épületben az emeletre kell felmenni a terem és a hozzátartozó kiállítási rész megtekintéséhez.
A folyosón először a korona másolatát és tartozékait láthatjuk meg, amely folyosón néhol csupasz, korabeli falrészleteket is lehet látni. Nemcsak belül változott meg az épület, hanem kívülről is látható a szerkezeti, és a díszítés változása.
Az első teremben Szent István király zágrábi hermáját, – mely a világ egyik legnagyobb hermája, – és néhány ezüst dénárt lehet megtekinteni több fali információ mellett. E két utóbbi kiállítási tárgy eredeti. Ezen kívül Aba-Novák Vilmos egy festménye is megcsodálható ugyanitt.
Majd innen tovább haladva Havadtőy Sámuel világhírű képzőművész alkotásaival találkozhatunk, melyek ajtót formázva István intelmeit tartalmazzák fia, Imre herceg felé.Itt egy olyan érzés keríti az embert hatalmába, mintha utat (ajtót) mutatnának az intelmek egy szebb, jobb nemzet és (nemzet)állapot felé. Szerintem találó alkotás.
Ebből a teremből nyílik maga a döbbenet és lenyűgöző látvány, melyről el sem lehet képzelni, hogy ez a terem a sokadik volt a fogadó reprezentációk sorában, és nem az első helyet töltötte be. Vajon milyen lehetett a többi terem, a maga valójában? Nem rajzokon, leírásokon és festményeken/fotókon alapuló elképzelés alapján, mint ahogy most ez a terem is megcsodálható, még ha nem is eredeti, hanem annak 1:1 arányú másolataként. Nehéz ezt mai fejjel, szemmel felfogni... Kívülről egy aranyozott, de mégis szolidnak tetsző kilinccsel nyithatunk be.
Belépve az ember csak pislog, és nem tudja, hová szabad állnia és hová jobb, ha nem. Középen a hatalmas kandalló a mellszoborral, mely háromszor lett összeállítva élete során, majd most újból megépítve immáron a másolata. Az eredeti is és a másolat is a Zsolnay Manufaktúra pécsi gyárában készült.
A mennyezetről 3 hatalmas csillár lóg le súlyos terhet cipelve a megannyi díszítés okán. Jobb, ha nem állunk meg alatta érzést keltve, de ugyanakkor tátott szájjal nézve körbe, még a mennyezeti kazettákon és az intarziás padlón is. Végül álljon itt egy kép a munkák elvégzése során készültekből is.
Mindenütt faragott minták, falakon megjelenő motívumok a drapérián, aranyozott felületek, és ismét csak a kandalló, mely uralja a termet. Minden tiszteletem azoké a szakembereké, akik talán egy-egy kihalóban lévő szakma utolsó képviselői. Nagy szakértelemmel, és tudással rendelkezve építették meg több százan ezt a termet. Köszönet érte. Egy érdekesnek ható részletet fedeztem fel, no nem kritikai észrevételként megemlítve, csak pusztán a ténynek kedvéért, hogy a kilincsek talán a múltban akkor sem dolgoztak ilyen irányban – talán a mostani divat szerinti nagyobb bonyolultságú zárszerkezetek esetét kivéve, – mint ez itt. De lehet, hogy én tévedek.
Köszönöm a Várkapitányságnak a kiegészített kép anyagot és az idegenvezetést.
Fotók: Kovács Gábor és a Várkapitányság Archívuma
GáboR
Megjegyzések
Megjegyzés küldése