Indiánok. Lelkek. Túlélők. Claudia Andujar fotókiállítása a Néprajzi Múzeumban

november 24, 2023

Indiánok. Lelkek. Túlélők. Claudia Andujar fotókiállítása a Néprajzi Múzeumban

Az országban elsőként a Néprajzi Múzeum ad otthont a kiállításnak, egészen 2024.06.30-ig. Érvényes FFFAE tagsági kártyával ingyen megtekinthető, viszont fotósjegy vásárlása szükséges, ha lencsevégre szeretnénk kapni azt a különleges miliőt, amit a Múzeum varázsol elénk Andujar fotóival.

Fotó: Seybold Anita Beatrix

Külön köszönet a Múzeumnak, hogy az Egyesületi bejárás során, kurátori körbevezetést biztosított nekünk, így Gellér Judit és Dr. Szeljak György nagyítóján keresztül láthattunk bele a képek történetébe, a fotóművész életébe és fontosabb állomásaiba. Annak ellenére, hogy hazánkban nem annyira ismert a félig magyar, félig svájci származású Claudia Andujar neve, a világban elismert fotóművész (fotóriporter, fotóművész és aktivista), aki több kitüntetéssel is rendelkezik.

Fotó: Seybold Anita Beatrix

Fotó: dr. Juhász Zsolt

Judit és György felhívta a figyelmünket arra is, hogy hogyan változott a fotóművésznő élete során a látásmódja. Fotóriporterből fotográfus, fotóművész, majd, amikor az élet úgy hozta, akkor megint fotóriporter és egyben aktivista is, aki személyes célnak tekintette, hogy segítséget szerezzen és megmentse a szívéhez oly közel álló yanomami törzset. Andujar elveszítette a családját a második világháború alatt, a yanomami törzset tekintette második családjának, emiatt is volt neki olyan fontos, hogy megmentse őket a járványoktól, amiket az addig elszigetelten élő indiánokhoz a civilizáció emberei juttattak el.

Fotó: Seiner Krisztián

A kiállítás kronologikus felépítése még láthatóbbá, kézzel foghatóbbá teszi a látogató számára Andujar művészetének változását. A Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól kezdve (már ebben az időszakban is megfigyelhető képein, hogy fókusza a társadalom figyelmén kívül esőkre irányul. Ez a része a kiállításnak kordonnal leválasztva látható), a kísérletezgetésen át (katonák által használt infravörös technika, fények játéka, békaperspektíva alkalmazása a kép nézőjére keltett hatás növelésének érdekében) egészen a yanomami indiánokról készült művészi és aktivista fotókig, végezetül pedig láthatunk pár darab 2002-ben készített életmű feldolgozást is, melyeken a fotóművésznő fotók egymásra montírozásával kelti életre az indián mítoszokat.

Fotó: Seybold Anita Beatrix

Biztos, hogy elvarázsolja a látogatót az a miliő, ami ezen kiállításon fogadja. A képek elrendezése, hangulata, a hatalmas terek, a „magányos” padok, a képek mögött rejlő érzések, üzenetek és mondanivalók akkor is ott motoszkálnak az ember fejében, amikor már kilépett a Múzeum falain kívülre a rohanó világunkba…

Fotó: Schenk Balázs

A kiállítás oldala itt tekinthető meg a Néprajzi Múzeum honlapján.

Kanyó Hanna

Ahogy mi láttuk a kiállítást (az FFFEA tagjainak reakciója)

Kőhalmi Kálmán

Számomra a kiállítás első fele volt a leginkább megfogó. Ahogy az érintetlen területre szépen lassan beférkőző fotós bemutatja az ott élőket a maguk tisztaságában, egyszerűségében. A tárlat szépen építi fel és mutatja be kronológikusan azt, ahogy fokozatosan elvesztik tisztaságukat, és a dzsungelbe betörő civilizáció tönkreteszi az ottélőket. A képek fantasztikusak, mint technikailag, mint érzelmileg, magával ragadók! Örülök, hogy ott lehettem!

Fotó: Kőhalmi Kálmán

Seybold Anita Beatrix

Számomra hihetetlen mennyire bensőséges viszonyt sikerült kialakítani egy világtól elzárt kultúrával, ami a képeken is visszaköszön. Fantasztikus a kiállítás s a képek ereje, hogy ezek segítségével sikerült elérni, hogy a kormány kialakította az őslakosok területeinek határait, ezzel is védve kultúrájukat.

Fotó: Seybold Anita Beatrix

Seiner Krisztián:

Csodálattal nézem mindig azokat az embereket, akik képesek hosszasan beszélni olyan emberekről, alkotásokról, amiket szívből szeretnek. Ezt éreztem itt is. A tárlatvezetés során egy olyan szeretetteljes szakmai felkészülést érezhettünk, ami mostanában a rohanó és felszínes világunkból kimaradt.

A teljes tárlat annyira drasztikus, kemény, éles és kontrasztos és mégis színes, lágy képei megfogják a szemlélőt, érzi mintha ott élne együtt az indiánokkal és átérzi örömüket, bánatukat. A fotóművészet szépsége az önkifejezés szabadsága, Minden egyes kép egy önálló történet és még is teljes egészben nézve érti meg a szemlélő, mennyire fontos egy kiállítás egészében a képek vallogatása. Igy áll össze cirka 30 év folyamatos dokumentálása és érti meg a látogató a fotóművésznő által bemutatott csodálatos világot.

Fotó: Seiner Krisztián

Schenk Balázs:

Nekem is a kiállítás első fele tetszett, az érintetlen természetben bemutatott törzs, és a képek színvilága. A második rész a civilizáció megjelenése és a törzsre gyakorolt hatása a képekben nagyon visszajön, lényegre törő. Ez tetszett. A beletett munka és idő, a törzshöz való hozzáállása becsülendő.

Fotó: Schenk Balázs

Dr. Juhász Zsolt:

Magával ragadó, érzelemdús, felemelő...

...ahogyan Claudia Andujar fotói elkalauzoltak a yanomami indiánok világába. Nagyon tetszett, ahogy a magyar származású, női fotográfus képein keresztül közel kerülhettem e távoli kultúrához. Az értő kezekkel összeállított kiállítás finoman, mégis hatásosan vezetett végig a fotóművészet és antropológia e különleges, közös halmazán. A kiállítás egyik emlékezetes eleme volt számomra a yanomami indiánok portréfala, mert amellett, hogy egészen közel hozza ezeket az embereket, de a kulturális okból számokkal megjelenített indiánok fenyegetettségének érzetét sikerül átadnia a nézőnek.